A szemináriumi foglalkozás sajátosságai I.

A gyakorlati (vagy más néven szemináriumi foglalkozások) sajátosságai

Munkaforma: egyéni munka, páros munka, csoportmunka.

Munkaeszköz: laptop, kivetítő, lap, toll, atlasz.

A gyakorlati foglalkozások alkalmával az egyetemi hallgató kiselőadás formájában, szóban, akár prezentációval szemléltetve előadja választott témáját. A prezentációt és a hozzá kapcsolódó szöveget megoszthatja csoporttársaival, akik véleményezhetik, javaslatokat tehetnek, kérdezhetnek a felszólalás után. Ezáltal érvényesül az együttműködő tanulásszervezés elve, párbeszéd jön létre a csoporton belül, ami segíti a csoporton belüli együttműködés megvalósulását.

Az egyetemi hallgató 1-5-ig terjedő skálán pontot kap az élőszóban elmondott feleletre, a pótkérdésre adott válaszra, és a PPT-re. Az értékelés szempontja közé tartozik a téma tartalmának teljes mértékű  feldolgozása, a szakmai tartalom minősége, a szakirodalom ismerete, a téma aktualitásának meghatározása, logikus gondolatmenettel alátámasztott előadás. 

Digitális oktatás esetében a prezentációt érdemes feltölteni a Moodle rendszerébe (a tantárgyhoz, azon belül a szemináriumi foglalkozáshoz, mely feladatként létezik az említett felületen). Tantermi oktatás idején  is érdemes néhány részletet megtartani a digitális oktatás módszerei közül; ha nem működik a Moodle, akkor a Google Tanterem felületén érdemes létrehozni a kurzust, meghívni a diákokat, meghirdetni az eseményeket (vagyis szemináriumokat) a Google Naptárban.

A Moodle és a Google Tanterem esetében a feladat leírásánál rögzíthetjük a szeminárium összes vázlatpontját és irodalmát. Fontos, hogy rögzítsük a feladat leadásának határidejét is. A Google Tanterembe érkezik a PPT, melyet előzetesen áttekinthetünk, a foglalkozás alkalmával, a felszólalást követően értékelhetjük szóban és pontszámban egyaránt (ha digitális oktatás zajlik, akkor ez egyszerűbb, tantermi oktatásnál a tanteremben kell lennie a laptopnak, és internet-hozzáférés is szükséges). A folyamat előnye, hogy az egyetemi hallgató visszajelzést kap a munkájával kapcsolatban, meglátja erősségeit és fejlesztendő kompetenciáit is. Mindez segít a hallgatónak abban, hogy hatékonyabban sajátítsa el a tartalmi modul anyagának részleteit. 

Miután az egyetemi hallgató szóban beszámolt a témáról, melyet választott, levetítette a prezentációt, elmondta az összegzést, csoporttársai kérdéseket tehetnek fel, vitázhatnak, diskurzust alakíthatnak ki a vázlatpont kapcsán.

Tantermi oktatás esetében a  párbeszédbe több diákot vonhatunk be, ha a kerekasztal körforgó módszerét alkalmazzuk: ennek az a lényege, hogy egy vitaindító kérdést teszünk fel a szeminárium témájával kapcsolatban, ezt egy feladatlapon rögzítjük, kinyomtatjuk, a csoportot minimum két csoportra bontjuk, és mindkét csapatot arra buzdítjuk, hogy közösen válaszolják meg a kérdést. Miután megalkották a választ, prezentálják: szóban előadják munkájuk eredményét. 

Digitális oktatás esetében nehezebb a kerekasztal körforgó megvalósítása, de nem lehetetlen: csoporttársak közös gondolkodása a  Jamboard vagy a Miro felületének használata által valósulhat meg.   

*

A szöveg eredeti megjelentési helye: Kovács Eleonóra. Háborúk és katonai konfliktusok a XX. század második felében. Módszertani javaslatok és tantárgyi program (Szak: „Történelem”). – Ungvár, 2021. – 53 old. (УДК  94(100)"19"(076):355.01 В42)