Részlet a Sajtótörténet c. oktatási segédlet tartalmából

 

Joad Raymond és Noah Moxaham: Hírhálózatok a kora újkori Európában

[1]

Kezdjük egy kérdéssel: mi a hír?

Senki sem vitatja, hogy a hírek egy csoportja kapcsolatban áll a történelemmel. Mit értünk hírek alatt – elbeszélést, feljegyzést, újságot, zeitungot? Megtudhatjuk, mit mondanak erre a szótárak, de a tapasztalatból azt is tudjuk, hogy a hírtörténet megírása, a bizonyos típusú hírekről szóló írás definíciója szempontjából eltérő nézetek uralkodnak a történettudományban. A legtöbb esetben ezek a nézeteltérések nem számítanak, de előfordul, hogy vita kerekedik arról, hogy a havonta vagy kétévente megjelenő folyóirat szerepeljen-e az újságok történetét tárgyakó munkában, számít-e a megjelenés gyakorisága, lényeges-e valamint a lap számozási rendszere? Tehát a hírek fogalmának meghatározása a kirekesztés és befogadás diskurzusában kapott helyet.

Ez nem kizárólag modern kori probléma. Ezek a paradigmák jelennek meg Ben Jonson The Staple of Newes – A Hírek Alapköve c. munkájában. Cymbal vezeti a Staple, vagyis Alapkő nevű hírügynökséget, Fitton az alkalmazottja Pennyboy Junior pedig a hiszékeny vásárló. (...)

Térjünk vissza az előző kérdéshez: mi a hír? A kora újkori emberek hírként értékelik mindazt, ami hetekkel, hónapokkal, vagy évekkel korábban történtek meg. Egy régi prédikáció vagy egy ütközet is hír volt a kora újkori ember számára. Egy olyan szöveg, amely megerősítette két vagy több, korábban érkezett jelentés bármelyikét. Ami frissnek számított a hírek esetében, az a távolsággal volt arányos. A távolsággal, ahonnan az olvasóhoz érkezett. Ahogyan a tanulmánykötet tartalma is kifejezi: a híreket olykor hatékonyabban továbbították személyesen, semmint kéziratban vagy nyomtatásban. Az írott hírek számos formája nem annyira az elsődleges információforrást, mintsem a már közbeszédben keringő hírek megerősítésére, pontosítására, más megvilágításába helyezésére, értelmezésére szolgált. A hír egyszerre szól a csere természetéről és a társadalomról, melyben forog.

Miképpen értelmezhetjük még a hír fogalmát? Ésszerű ezt a meghatározást a szakirodalomra alapozni? Ez a gyakorlat jól reprezentált az angolszász nyelvterületen és gyakorlatban, amit Andrew Pettgree eredményesen alkalmazott a közelmúltban? Vagy keressünk egy kevésbé pozitivista kritériumlistát arra vonatkozóan, hogy mitől válik egy esemény hírré? Erre válasz talált Galtung és Ruge. Két szociológusról beszélünk, akik 1973-ban a The Manufacture of News, vagyis a Hírgyártás c. kötetükben tettek javaslatot a hír fogalmának meghatározására. Hasonló észrevételt tettek, mint Gérarl Genette a Paratextus-ban: kijelenti, hogy amit kínál, az „szinkron és nem diakrón tanulmány – ami kísérlet egy általános kép létrehozására, nem pedig a paratextus történetére. Roger Cartier a paratextusokkal kapcsolatban állítja, hogy a művek létrehozását, befogadását szabályozó szövegkonfigurációk, kereskedelmi feltételek, technológiák, társadalmi rendszerek, mecenatúrák viszonyrendszere sajátos az eltérő korszakokban. Ehhez hasonló és minden bizonnyal bonyolultabb probléma merül fel a hírekkel kapcsolatban. A kora újkori hírtörténet megírásakor nem reflektálunk a modern kor történetére, figyelmesnek kell lennünk a hírek pozitivista definíciójára – a logikára és a hírcserét szabályozó folytonosság hiányára.

---

[1] A fordítás a következő szöveg alapján készült: Joad Raymond és Noah Moxaham: News and Networks in Early Modern Europe.

Joad Raymound, Noahn Moxham (editors). News Networks in Early Modern Europe. – Boston: Brill, 2016. - 922 p. – URL:

https://library.oapen.org/viewer/web/viewer.html?file=/bitstream/handle/20.500.12657/37986/9789004277199_webready_content_text.pdf?sequence=1&isAllowed=y