Oktatási segédlet (segédkiadvány)

Mint ahogyan korábban említettem, az előző blog, a Gyakorlófüzet felületén információt közöltem az elmúlt 10 évben szerkesztett oktatási segédkiadványokról. Oktatói tevékenységem keretében készítek egy ukrán nyelvű munkatervet, majd egy magyar nyelvű oktatási segédkiadványt, amely magyar nyelven is tartalmazza az előadások témáit, a szemináriumi foglalkozások témakörét, szakirodalmát.

Az oktatási segédletek bibliográfiája az Ukrán –Magyar Oktatási–Tudományos Intézet weboldalán , továbbá az ORCID, valamint a Google Scholar felületén olvasható.

Ebben a bejegyzésben a 9. oktatási segédlet tartalmába nyerhetünk betekintést.

Sajnos csak egyetlen szemeszteren keresztól mélyülhettünk el a Sajtótörténet lebilincselő birodalmában. Ebben a szemeszterben fordítottam a legtöbb szöveget ukrán és angol nyelvből annak érdekében, hogy az európai sajtótörténet fejlődését, valamint a legérdekesebb részleteket ismerhessük meg (például a postahálózat és a napilapterjesztés kérdései). Egy félév után sajnos háttérbe szorult ez a tantárgy, ugyanakkor a hozzá kapcsolódó program, valamint oktatási segédlet megmaradt.

Ebből közlök részletet.

Bevezetés

Köszöntök minden 2. évfolyamos hallgatót a 2021-2022-es tanév első előadásán a Sajtótörténet c. tantárgyból.

Hosszú tanév van mögöttünk, mely jelenléti oktatással kezdődött, távoktatással folytatódott. Google Meet-en, majd a második félévben a Moodle segítségével valósult meg az oktatási folyamat.

Mindenkinek javaslom, hogy fogalmazzon meg legalább egy, a tanulással kapcsolatos célt szeptemberre, pl. elmegyek a könyvtárba, és tegye is meg ezt a cselekedetet. Használjunk jegyzetfüzetet, határidőnaplót, Google kalendáriumot – válasszuk ki a megfelelő eszközt, hogy ne tűnjön káosznak az átmenet a távoktatásból a nyári szünetre, aztán a jelenléti oktatásra.

Ezek után következzen a mai óra céljainak rögzítése. Ma arról beszélek, mit rejt a Sajtótörténet, mint tantárgy: előadás- és szeminárium-témák, referátumok, prezentációk.

Mit írjunk be a jegyzetünkbe?

A tantárgy neve: Sajtótörténet

A tantárgy tartalmát két modul időszakra bontva tekintjük át.

A szorgalmi feladatot figyelve: szeminárium, PPT, referátum írása vár a hallgatókra. Maximálisan elérhető pontszám: 50 pont.

50 pont – modul dolgozat.

A szemeszter szigorlattal zárul.

A Sajtótörténet tárgya és feladata

A hagyományos értelemben vett sajtótörténet a nyomtatott sajtóval (írott sajtó) foglalkozik.

Újság – hírlap – minden, ami

periodikus (azaz nem egyszeri vagy véletlenszerű; folytatólagos és lezáratlan) megjelenésű,

nyilvános („bárki” számára hozzáférhető, azaz nem zártkörű terjesztésű: publikus),

időszerű (aktuális)

és vegyes tartalmú (egyetemes, azaz nem szakfolyóirat, nem szakosodott).

E kritériumoknak megfelelnek a politikai (minőségi, szeriőz, broadsheet) napilapok, bulvárlapok (tabloid, szenzációsajtó) és a „közéleti”-nek nevezett (egyetemes) hetilapok. Ezek a sajtótermékek sajátos tartalomcsomagot jelentenek, az időjárásjelentéstől a képek közlésén át a hirdetésekig és természetesen a „hírek”-ig.

sajtótörténeti kutatási programok előterében:

az egyes sajtótermékek, a lapok tartalmi leírásánál és jellemzésénél,

formai bemutatásánál (rovatbeosztás, tipográfia)

mire szolgált vajon a sajtó a maga korában (Gyáni Gábor)

Interdiszciplináris területnek, kevéssé finoman segédtudománynak mondják, és akként kezelik.

Tudománytörténeti előzmények

Angolszász és német nyelvterületen gazdag sajtó-, média- és kommunikációtörténeti szakirodalom született. A XIX. század közepe és az 1970-es évek között összefoglaló nemzeti sajtótörténetek készültek, majd részben ezekre épültek az elmúlt évtizedek médiatörténetei, amelyek kommunikációs jelenségeket és folyamatokat, illetve nyelvhatárok fölött átívelő médiaműfaji és tipológiai összefüggéseket vizsgálnak.

Angol társadalomtörténet-írás

A média társadalomtörténetét a kommunikáció történetébe szintetizálta Asa Briggs és Peter Burke egyetemi előadásainak gyűjteménye.

Az 1904-ben alapított leedsi egyetemen[1] (University of Leeds)kezdte a pályafutását Asa Briggs (1921-2016), az egyik legnagyobb és legsokoldalúbb brit társadalomtörténész. A modern várostörténet megalapozójának is. A Victorian Cities című könyve 1968-ban jelent meg. 1978-ban megjelent, az irodalom és a történelem kapcsolatát tárgyaló munkája (Briggs 1978). Pályáját Cambridge-ben kezdi, innen Oxfordba megy egy rövid időre. Amikor a leedsi egyetemen dolgozik, már jelentős szakmai hírneve van. Az 1970-es években a sussex-i egyetemen alapít társadalomtörténeti iskolát. Majd pályájának csúcspontján az oxfordi egyetemre megy át, s innen vonul nyugdíjba.[2]

A francia Fréderic Barbier, Catherine Bertho Lavenir szerint az információk tárolásának és közvetítésének összes módja a médiatörténet része. Kutatásuk eredménye: A média története[3].

A magyar hírlapirodalom történetének áttekintése

Ferenczy József (1855-1928)

Gimnáziumi tanár, irodalomtörténész. Baján született, Budapesten járt egyetemre, 1897-től a kolozsvári egyetem magántanára, 1901-től a budapesti műegyetemen a magyar nyelv és irodalom nyilvános rendes tanára volt.

1887-ben látott napvilágot A magyar hírlapirodalom története 1780-1867-ig[4] c. munkája. Benne: A magyar hírlapirodalom kezdete. Magyar Hirmondó, Magyar Kurír, Magyar Mercurius, Hadi és más nevezetes Történetek, Magyar Hirmondó (új folyam), Erdélyi Magyar Hirvivő, Bécsi Magyar Merkurius. (első magyar sajtótörténeti mű).

Szinnyei József (1830-1913)

Akadémikus, könyvtártudós. Születési neve: Ferber. Álnevei: Don Jasé, Philalet dr.). A Pesti Királyi Tudományegyetemen tanult (ELTE jogelődje), bölcsészhallgató volt. Részt vett az 1848-49-es forradalomban. Kapitulált Komáromnál (1849. október 3.). Komáromban élt sógoránál. Pozsonyban, majd Pestre költözött, egy biztosítóbank hivatalnoka volt. 1872-ben a budapesti Egyetemi Könyvtár másod-könyvtártisztje lett. Az ELTE könyvtári hálózatának legfontosabb intézménye.

1888. november 9-én a Magyar Nemzeti Múzeum hírlapkönyvtárának őre lett. Az MTA 1899-ben választotta levelező tagjává.

A Vasárnapi Ujság 1862–1866. évfolyamában megjelent 37 részes tanulmánysorozata egy gyűjteményben: Hírlapirodalmunk és folyóirat-irodalmunk 1721-1853. Ez a gyűjtemény Gazda István szerkesztésében 2002-ben jelent meg[5].

Dezsényi Béla (1907-1972)

Könyvtáros, sajtótörténész, az irodalomtudományok kandidátusa (1952).

A bp.-i tudományegy.-et Eötvös-kollégistaként végezte el francia-német szakon.

1935-től az OSZK-ban gyakornok volt. 1940-ben segédőrnek, 1943-ban a hírlaptár osztályvezetőjének nevezték ki, később a különgyűjtemények főosztályvezetője volt.

Korszerű alapokra helyezte az OSZK hírlap- és folyóiratgyűjteményének feltárását, megindította a Magyar folyóiratok repertóriumát (1946-ban), a külföldi folyóiratok országos címjegyzékét. A fiatal újságírók egész nemzedékét oktatta sajtótörténetre a Magyar Újságírók Szövetségének Főisk.-ján és az ELTE-n, melynek docense volt. Részt vett a periodika-bibliográfia, címrövidítések és egyéb könyvtári szabványok szerkesztésében[6].

Kiemelt munkája: A magyar sajtó bibliográfiája 1945-1954[7] között, melyet Felvy Zoltánnal és Fejér Judittal közösen szerkesztett. Benne: a szigorúan vett hírlapok és folyóiratok címjegyzéke. Az olyan lapoké, amelyek évenként legalább kétszer szabályosan megjelentek. Az ún, „nem folyóirat jellegű időszaki kiadványokat” — naptárakat, évkönyveket, jelentéseket, számadásokat, körleveleket, folytatólagosan, de időhöz nem kötötten megjelenő tanulmány füzeteket stb. —nem vették fel a bibliográfiába.

A rendszerváltás után:

Gyáni Gábor (1950, Hódmezővásárhely)

Magyar történész, a társadalom-és mentalitástörténet magyarországi meghonosítója. Az MTA tagja. 1974-ben szerzett történelem tanár szakos diplomát Debrecenben (a Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészkarán, a mai DE 2000-ben jött létre több egyetem össszevonásával, pl. a Kossuth Lajos Tudományegyetem, a Debreceni Orvostudományi Egyetem (röviden: DOTE), a Debreceni Agrártudományi Egyetem és a hajdúböszörményi Wargha István Pedagógiai Főiskola).

Gyáni Gábor: A sajtótörténet felfogható mint a közvélemény kialakulásának és átalakulásának története a tömegdemokrácia és a tömegsajtó megjelenésének következtében.

Kapcsolódó tanulmánya: Sajtótörténet a társadalomtörténész szempontjából. – Médiakutató, 2006 / 7. évf., 1. szám. [Електронний ресурс] // Режим доступу: https://matarka.hu/cikk_list.php?fusz=73295

Sipos Balázs (1971)

Történész, a Politikatörténeti Intézet tudományos főmunkatársa, korábban napi- és hetilapok munkatársa. A Politikatörténeti Intézet az állami intézményrendszeren kívül működő, kiemelten közhasznú kutatóhely. Elsődlegesen új- és jelenkori történeti és társadalomelméleti kutatásokkal foglalkozik.

Munkája: A politikai újságírás, mint hivatás. Nyilvánosság, polgári sajtó és hírlapírók a Horthy-korszakban.

Benne: „A 20. század első harmada a politikai rendszerek változásának időszaka is: a monarchia felbomlását az októberi köztársaság, a tanácsköztársaság, az ellenforradalmi periódus követte, majd a Bethlen István által megálmodott autoriter szisztéma. E könyvben azt is nyomon követhetjük, hogy miként hatott mindez a politikai újságírásra mint hivatásra. Azt, hogy miként befolyásolta a hírlapírók munkáját és mindennapjait például a sajtószabadság felszámolása, a lapok betiltása, a pénzügyi válság, hogy milyen módon alakult a politikai kultúra és a nyilvánosság 1919 után, és mit gondoltak erről az újságírók, és hogyan próbáltak alkalmazkodni a változó viszonyokhoz.”[8]

Sipos Balázs: „… a média története [mint] az észlelés (a közvetítés) technicizálódásának története” A sajtó történetét meg lehetne írni mint a nyilvánosságért, a sajtószabadságért folytatott küzdelem történetét, ami egyúttal a cenzúra és sajtószabályozás, illetve a média és a demokrácia viszonyának története is (ilyenek többek között Michael Schudson, Jürgen Habermas vagy John Keane nagy hatású művei).

Lipták Dorottya (1951-2018)

Budapesten született, 1971-ben megkezdte tanulmányait a szegedi József Attila Tudományegyetem (JATE) Bölcsészettudományi Karán, történelem–német szakon.

Lipták Dorottya sajtótörténészként írta be nevét a magyar historiográfiába. A nyomtatott média 19. századi történetét a vizsgálta: társadalomtörténeti látószögből közelített a témához, és bőven élt a közép-európai kitekintés, az ily értelmű összehasonlítás lehetőségével is. A vállalkozás és a kultúra, továbbá a sajtóélet alakulása a közép- és kelet-európai nagyvárosokban vált érdeklődése fő témájává.

1976-tól ösztöndíjas gyakornokként, 1979-től pedig tudományos segédmunkatársként dolgozott a szegedi egyetemen, ahol historiográfiát és történetfilozófiát oktatott

PhD-értekezése: Ismeretterjesztő-szórakoztató családi hetilapok szerepe a Habsburg-birodalom művelődésében (Újságok és újságolvasók a XIX. század második felében). 1999-ben megvédte a debreceni egyetemen.

2002 és 2005 között Lipták Dorottya az ELTE Társadalomtudományi Kar, Történeti Szociológia Tanszékén kultúrtörténetet tanított. Megnyugtató megoldást az hozott végül számára, hogy 2005-ben a Széchényi Könyvtár 19–20. századi Könyvtörténeti Osztályára került munkatársnak. Amikor 2007-től az MTA Támogatott Kutatóhelyeként újonnan felállt a Res Libraria Hungariae kutatócsoport, Lipták Dorottya a 19. századi Sajtó- és Könyvtörténeti Műhelyt vezető tudományos főmunkatárssá lépett elő.

Lakatos Éva (1931-2014)

Lakatos Éva a sajtóbibliográfia terén hasonlóan jelentős életművet hozott létre, mint amit Szinnyei József a sajtóbibliográfiájával és a magyar írók életrajzi gyűjteményével alkotott.

Lakatos Éva publikációi két csoportba sorolhatók: egyrészt a regisztráció, a hírlapok bibliográfiai feltárása és a további kutatások számára hozzáférhetővé tétele, ily módon a kutatók munkájának segítése foglalkoztatta.

A magyar irodalomtörténet-írás egyik alapműve, kiindulópontja a negyven füzetet kitevő antikváriusi kézikönyvvé lett a Magyar irodalmi folyóiratok bibliográfiája” (megjelent 1972–2000), amiről Éva sokszor sajnálkozva jegyezte meg, hogy mutató nem készült hozzá. A színháztörténeti kutatás számára elengedhetetlen munkája A magyar színházi folyóiratok bibliográfiája 1778–1949, amely 1993-as első kiadása után 2011-ben megérhetett még egy kiegészített második kiadást is. Emellett időről időre megjelentek írásai a Magyar Könyvszemlében, több sajtótörténeti írását tartalmazza a Sikersajtó a századfordulón című, 2004-ben megjelent és Dezsényi Bélának szentelt kötete. Még idős korában is nagy vállalkozásba fogott, A magyar sajtótörténet válogatott bibliográfiája 1704–1944 (2010–2014) az 5. kötettel lezárult. Bár kapott felkérést a bibliográfia 1945-től 2000-ig terjedő éveinek feldolgozására is, de ennek gyűjtőmunkálatait éppen csak elkezdhette.
Munkásságért 1999-ben Szinnyei József-díjban részesült, 2013-ban pedig az Országos Széchényi Könyvtárban eltöltött életpályája elismeréseként bibliothecaria emerita kitüntető címet adományoztak neki

[9]Sajtóbibliográfiái (Magyar irodalmi folyóiratok, A magyar sajtótörténet válogatott bibliográfiája)

Források

A források egyik fő csoportját maguk a sajtótermékek képezik. Ennek legteljesebb gyűjteménye az Országos Széchényi Könyvtárban található.

Hírlapok tekintetében az Országgyűlési Könyvtár, egy-két speciális területen pedig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest gyűjteménye nyújt segítséget.

Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában több kisebb fond mellett megtalálható a Franklin Könyvkiadó vállalat irattára, amely információt tartalmaz az első világháborút megelőző fél század hetilapjaira, folyóirataira és egy meghatározott befolyásos kör sajtóéletbeli szerepére vonatkozólag.

Milyen szempontokat vesz figyelembe a sajtótörténetet kutató történész?

Írást közöl a sajtó tartalmának létrehozóiról (újságírók, szerkesztők),

· a sajtóüzem megszervezőiről és működtetőiről (kiadói vállalkozók és a kiadói üzlet),

· mindkét kategória felügyeletéről, szabályozásáról (cenzúra, sajtópolitika), a sajtósokszorosítás, újságnyomtatás fejlődéséről, a lapterjesztés alakulásáról (előfizetés, kolportázs, utcai árusítás), az információ megszerzésének fejlődéséről (alkalmi levelezőktől a hírirodákig),

· az információ és véleményformálás sajtóbeli megjelenéséről (a laptípusokról és sajtóműfajokról), a tág értelemben felfogott szórakoztatás megjelenéseiről (a szépirodalomtól a családi lapokig, magazinokig),

· az olvasóról.

A tanulásszervezéssel kapcsolatos kérdések

Az előadások az egyetemi előadóteremben, digitális oktatás esetében a Google Meet alkalmazás segítségével videokonferencia keretében zajlanak.

A digitális oktatás szabályai. Az egyetemi hallgatók intézményi e-mail cím (student@uzhnu.edu.ua) által hozzáférnek az Ungvári Nemzeti Egyetem e-learning rendszeréhez[10]. Abban az esetben, ha egy hallgató számára problémát jelent az említett felülethez való hozzáférés, felsőoktatási intézményünk YouTube csatornáján[11] keresztül útmutatást kaphat a jelszó helyreállításáról és egyéb kérdésekről. A Moodle működését a pedagógusok számára áttekinthetővé teszi az alábbi lábjegyzetben látható hivatkozás[12].

A diákok tudásának felmérése

A szemeszter alatt a diákok két modul dolgozatot írnak, ezek a feladatlapok tartalmazzák a tartalmi modul előadásainak, szemináriumi foglalkozásainak témáit. A hallgatóknak lehetőségük van felszólalni a gyakorlati órákon a kiadvány végén javasolt szakirodalom ebben kiindulópontként szolgálhat. Referátumot és Power Point Prezentációt készíthetnek az általuk választott téma bemutatására és megvitatására. A diákok felkészültségi szintjét írásbeli feladatlap (akár szemináriumi foglalkozás alkalmával is), szóbeli felelés, valamint az önálló írásos beszámoló (referátum) kidolgozásának formájában ellenőrizzük.

A diákok osztályozásának kritériumai

· „jeles” (5) a diák – a tantervi követelményeknek kifogástalanul eleget tesz, a tananyagot ismeri, érti, tudja alkalmazni, a tantárgy szaknyelvét használja, szabatosan fogalmaz;

· „jó” (4) a diák – a tananyagot ismeri, érti, tudja alkalmazni, a tantárgy szaknyelvét használja, a tantervi követelményeknek megbízhatóan, kevés, jelentéktelen hibával tesz eleget;

· „elégséges” (3) a diák – a tantervi követelményeknek pontatlanul tesz eleget, gyakran szorul a számonkérés során tanári segítségre, a tantervi követelményekből a továbbhaladáshoz csak a szükséges minimális ismeretekkel, rendelkezik, fogalmakat önállóan nem alkot, egyáltalán önálló feladatvégzésre nem képes;

· „elégtelen” (2) a diák – a tantervi minimumot sem teljesítette, ennek eleget tenni a tanári útmutatás segítségével sem képes.

A modul időszak ideje alatt a diák 100 pontot szerezhet.

· modul dolgozat – 60 pont;

· gyakorlati foglalkozás – 20 pont (10 pont a szóbeli, és 10 pont az írásbeli feladatlap kitöltése által;

· önálló munka – 20 pont (10 pont a kollokvium, 10 pont a referátum leadása által)

A diák összesen 100 pontot gyűjthet össze, mely a “jeles” osztályzatnak felel meg.

Amennyiben a tantárgy vizsgával vagy beszámolóval zárul, a félévi osztályzat egyúttal félév lezárását is jelentheti, és be lehet számítani a vizsgán vagy beszámolón a következő skála szerint:

Félévi osztályzat	Félévi osztályzat 100 pontos skála szerint	Beszámoló esetén	Osztályzat 5 pontos skála szerint
А	90–100	Megfelelő	5 kitűnő
В	82–89		4 jó
С	74–81		4 jó
D	64–73		3 elégséges
E	60–63		3 elégséges
FX	35–59	Nem megfelelő	2 A félévet lezárta, vizsgára vagy beszámolóra mehet
F	0–34	Nincs hozzáengedve	1 A félévet nem zárta le, nem mehet vizsgára vagy beszámolóra

Az előadások a tanteremben, vagy a Google Meet alkalmazás segítségével videokonferencia keretében zajlanak. Az önálló írásbeli beszámolók a Moodle felületén jelennek meg.

[1] Bővebben: https://www.leeds.ac.uk/about

[2] Bódy Zsombor, Ö. Kovács József. Bevezetés a társadalomtörténetbe. [elektronikus forrás] // a hozzáférés módja: https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_520_bevezetes_a_tarsadalomtortenetbe/ch03s02.html

[3] Fréderic Barbier, Catherine Bertho Lavenir. A média története. – Budapest: Osiris Kiadó, 2004. https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_520_a_media_tortenete/adatok.html

[4] Ferenczy József A magyar hírlapirodalom története 1780-1867-ig. – [Електронний ресурс] // Режим доступу: https://mek.oszk.hu/06900/06997/#

[5] id.Szinnyei József. Hírlapirodalmunk és folyóirat-irodalmunk. 1721-1853. – [Електронний ресурс] // Режим доступу: http://real.mtak.hu/30128/1/szinnyei_sajto_JO.pdf

[6] Bővebben: https://www.arcanum.com/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/d-750BB/dezsenyi-bela-751EF/

[7] Dezsényi Béla. A magyar sajtó bibliográfiája 1945-1954 között. Internetes hozzáférés: https://mek.oszk.hu/19600/19648/19648.pdf

[8] Tovább: https://moly.hu/konyvek/sipos-balazs-a-politikai-ujsagiras-mint-hivatas

[9] Bővebben: http://ki2.oszk.hu/3k/2015/04/lakatos-eva-1931%E2%80%932014/

[10] A weboldal itt böngészhető: https://e-learn.uzhnu.edu.ua/

[11] Центр інформаційних технологій УжНУ. https://www.youtube.com/channel/UC3FFCtyHJPl0N90fpXPPMUg

[12] https://www.youtube.com/channel/UCdYi5_3vKQFDZ17bafTAgFw

A szöveg eredeti megjelenési helye:

Kovács Eleonóra. Sajtótörténet. (Szak: „Történelem”). – Ungvár, 2022. – 50 old.

УДК 94(100)(076):070 "Історична періодика"

К56