Továbbra is Folyamirányban

 A régi blog, a Gyakorlófüzet felületén beszámoltam róla, hogy az Akadálymentesített Jelenlét c. online műhely prózásai írják a Folyamirányt. Az Irodalmi Szemle felületén böngészhető, a hívószó a Komolyan gondolod?

A 6. rész 2024. szeptember 24-én jelent meg. Sofía szemszögéből folytattam a történetet.

Részlet: 

Komolyan gondolod? – 6. rész

Parkolóhelyet keresek a Sacramental de San Justo temető közelében. Az új parcella felé sétálok, mert itt találkozom Alejandróval. Látok néhány gyereket, felnőttet, egy fehér sátrat és kordont. Őt nem.
– Mi történik itt? – kérdezem a nőt, aki ásványvizet osztogat.
– Sírásóverseny. Ön is benevezett, valamelyik csapat tagja?
– Nem. Anyámat keresem.
– Melyik csapathoz tartozik?
– Halott.
– Őszinte részvétem.
– Alejandrót, a temetőgondnokot keresem.
– Biztosíthatom: minden szükséges engedélyünk megvan a versenyhez. A célunk, hogy hangsúlyozzuk a szakma nehézségeit. Sokan felmondanak, mert a hozzátartozókkal együtt átélik a gyászt.
– Elhiszem – mondom automatikusan, majd elköszönök, mert megjelenik a temetőgondnok: épp most osztja ki az ásókat.
– Üdvözlöm, Sofía vagyok, ma beszéltünk telefonon. Azt ígérte, mond valamit anyámról, Dolores Molináról.
– Igen. A kórboncnok folyamatosan a Paz Eterna Temetkezési Vállalathoz irányította a hozzátartozókat. A rivális vállalat, a Rosa Diamante megbízott egy hackert, akir feltörte a kórház levelezését és adatbázisát, így keveredett el az édesanyja holtteste.
– Hol van?
– A Rosa Diamante külvárosi épületében.
– Tessék. Hoztam egy kis habcsókot. Fogyassza egészséggel. Ha szerencséje van, ezt nem úgy ízesítettem, mint a sógorom kávéját.

*

A folytatás itt olvasható. 

*